Érezted már azt, hogy minden a te hibád? Vagy el akarják veled hitetni ezt…
Amikor ma olvastam ezt az ismeretlen szerző tollából származó versikét, már tudtam, ennek kell lennie az Édesek és Mostohák blog első bejegyzésének.
A szöveg tapasztalataim szerint igaz anyákra, apákra, nevelő- és mostohaszülőkre egyaránt…Nálunk legalábbis sem én, sem az apuka nem tud jót tenni az édes anyuka szemében, mert ő a tökéletes nő és szülő.
Valaki tapasztalt már ilyet vagy ehhez hasonlót?
“Az én hibám,ha nem eszi meg a répát.
Az én hibám, ha a körmét viszont rágja.
Az én hibám, ha felesel, és az én hibám, ha nagy a szája.
Az én hibám, ha fáj a hasa.
Az én hibám, ha olykor büszke.
Az én hibám, ha a baletthoz nem elég domború a rüsztje.
Az én hibám, ha botfülű.
Az én hibám, ha csöndes.
Az én hibám, ha szólításra nem jön ide rögvest.
Az én hibám, ha kekeckedik.
Az én hibám, ha sprőd a haja.
Az én hibám, ha nincsen otthon soha semmi rendes kaja.
Az én hibám, ha kancsal.
Az én hibám, ha szemtelen.
Az én hibám, ha az óvónéni szerint az iskolához éretlen.
Az én hibám, ha elálló a füle.
Az én hibám, ha a cerkája tompa.
Az én hibám, ha a barátnője szerint a nagylábujja ronda.
Az én hibám, ha sokat sportol.
Az én hibám, ha nem mozog eleget.
Az én hibám, ha a tanítónénitől kap hideget, meg meleget.
Az én hibám, ha szomorú.
Az én hibám, ha mérges.
Az én hibám, ha idétlen és az én hibám, ha éhes.
Az én hibám, ha nem olvas eleget.
Az én hibám, ha folyik az orra.
Az én hibám, ha nem eszi a nagyi főztjét, fütyülve a jó modorra.
Az én hibám, ha szuvas a foga.
Az én hibám, ha az órán gügye.
Az én hibám, ha nincs rajta sapka, ez a buszos nénik közös ügye.
Az én hibám, ha sok tévét néz.
Az én hibám, ha felsír éjjel.
Az én hibám, ha az öccsét nyúzza földöntúli kéjjel.
Az én hibám, ha elkallódik.
Az én hibám, ha nagy a feneke.
Az én hibám, ha negyven éves korára még mindig nincsen gyereke.
Az én hibám, ha lopáson kapják.
Az én hibám, ha hangosan böfög.
Az én hibám, ha a nagypapa viccén csak azért sem röhög.
Az én hibám, ha sovány.
Az én hibám, ha kövér.
Az én hibám, ha olykor-olykor büdös mint egy görény.
Az én hibám, ha unatkozik.
Az én hibám, ha lusta.
Az én hibám, ha a kezében mindig ott a puska.
Az én hibám, ha kimelegszik.
Az én hibám, ha az órán lazsál.
Az én hibám, ha lukas a zokni, vagy bent maradt a tornazsák.
Az én hibám, ha szorítja a cipő.
Az én hibám, ha lukas a csizmája.
Az én hibám, ha felnőttként óriásira duzzad a mája.
Az én hibám, ha matekból egyest kap.
Az én hibám, ha nem hívnak anyádék.
Az én hibám, ha karácsonykor csalódást kelt az ajándék.
Az én hibám, ha agglegény lesz.
Az én hibám, ha maradi.
Az én hibám, ha két nap után még mindig folyós a kaki.
Az én hibám, ha dohányzik.
Az én hibám, ha nem zenél.
Az én hibám, ha a barátai közül mindenki sokkal jobban él.
Az én hibám, ha cukorbeteg.
Az én hibám, ha allergiás.
Az én hibám, ha nem lesz belőle tehetséges cigányprímás.
Az apjuk viszont rendes ember,
fürdetésre hazaér.”
(Ismeretlen szerző)
(fotók: Pinterest, Pixabay)
Az a lényeg, hogy most már elengedted a megfelelési kényszered 🙂 ! Az nagyon fontos!
Természetesen tapasztaltam/tapasztalalok hasonló megnyilvánulást. De elengedtem már a megfelelési kényszert és az abból fakadó mártír-sértődöttséget. Nem vagyok tökéletes, de ha az lennék sem felelne meg. De kinek is? Aki így manipulál? Annak akarjak megfelelni? Dehogyis… Élem az életet a legjobb tudásom és szándékom szerint… ha tetszik együtt örülünk, ha nem tetszik nem az én terhem… 🙂
Béke..:-)