Ági osztja meg történetét, ami sajnos nem ritka…Hosszú lenne egy részben leírni, így több részletben meséli el, ami náluk zajlik.
15 évig éltünk együtt férjemmel, két gyermekünk született. Bálint most 13 éves, Kiara pedig 11.
Jó pár éve megromlott a viszonyunk, de a gyerekek miatt együtt maradtunk. De gyakorlatilag úgy éltünk egymás mellett, hogy én a gyerekekkel, ő pedig járta a külön útjait. Állandóan munkára hivatkozott, én láttam el a gyerekeket, vezettem a háztartást és persze én is dolgoztam.
Aztán két évvel ezelőtt teljesen kifordult magából. Az addig is meglévő lelki és olykor fizikai erőszak felerősödött. Sőt, elkezdett a gyerekek ellen fordítani. Közölte, hogy el akar válni, de úgy, hogy engem tönkretesz. Olyan hazugságáradatot adott le mindenkinek, hogy az elképesztő. Közölte, hogy vagyont és gyerekeket is kizárólagosan akar. Holott addig a gyerekekkel csak nagy ritkán foglalkozott és akkor is totál ellentétes nevelési stílussal, mint én.
Hosszú és fájdalmas folyamat után nagy nehezen eljutottunk a bíróságig, ahol a „kedves” ügyvédje és ő semmilyen más alternatívát nem adtak elő, csak azt, hogy ő legyen a kizárólagos gyám és minden közös vagyon tulajdonosa. Na azért engem és az ügyvédemet sem kellett félteni, nem mentünk bele ebbe a hülyeségbe.
Abba viszont a gyerekek további sérülésének elkerülése miatt végül bele kellett mennem, hogy osztott felügyelet legyen (mostanság sajnos népszerű bírói gyakrolat). Vagyis egyik héten az apjuknál, másik héten nálam vannak. Az egyik gyerek nála van bejelentve és állja a költségeit, a másik pedig nálam. Így nincs gyerektartás sem.
Sikerült külön is költöznünk. Ő a már válás előtt összeszedett barátnőjével, akivel a gyerekeknek kötelező volt találkozniuk, pedig kiakadtak és sírtak, hogy nem akarnak…És ez így ment jó fél évig.
Jelenlegi állapot szerint, amikor nála vannak, az a helyzet, hogy a barátnő elvonul, nem akar velük együtt lenni, külön szintre is költözött, mert állítólag idegesíti őket a két gyerek. A gyerekeket pedig az ő két kutyája, akik ki-be járnak a lakásba, a szobájukba, összerágva-nyaldosva mindent. Korábban az apjuk ellenzett minden állatot a lakásban, de most természetesen ebben is megváltozott.
A gyerekek enyhén szólva nem szeretik a lányt. Nem is nevezik a nevén, hanem libának hívják…
Gyakran hívtak fel engem az elején és panaszkodtak. Nem ettek, mert az ő főztjét nem fogják, mert nem is tud főzni, meg amúgy is, ők azt szeretik, amit én csinálok.
Aztán amikor pizzát vett, akkor a gyerekeknek az olcsóbbik fajtát, maguknak pedig a sokkal jobb minőségű, drágábbat. Mert ő nem eszik meg akármit és ezt meg is mondta.
Kiara megtanult inkább főzni, mert ráadásul sokszor vannak otthon egyedül, kaja nélkül. Volt, hogy én vittem nekik valami péksüteményt, mert az apjuk bár megígérte, hogy nemsokára hazaér, azóta órák teltek el…
Aztán sikerült elérniük, hogy az apjuk inkább előre rendel valahonnan ételt neki, amit ők választhatnak ki. Így le van a gond róluk és esznek is legalább meleget.
Én soha nem mondtam rosszat a lányra, de mit csináljak, ha a gyerekek rosszul vannak tőle?!
Folyt köv…
(képek: Pixabay, Pinterest)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: